Tanösvények

VÁRDOMB TANÖSVÉNY

Hossza: 300 méter
Nyelve: magyar, angol
Bejárható: egész évben
Megközelítés: Az Árpád tér mellett levő várdombon levő tanösvény a bronzkori földvár maradványait mutatja be.

Állomások:

1. A bronzkor
2. A bronzkori vár
3. A középkori vár
4. Élet a bronzkorban
5. A bronzkori település
6. Az Alpári-rét madárvilága

 

1. A bronzkor

Az őskorban, három és fél- négy ezer évvel ezelőtt fedezték fel a bronzot. Az ékszernek, fegyvernek, tálnak egyaránt alkalmas jól önthető fém hamarosan egész Európában elterjedt. A Duna-Tisza táján mintegy 3000 éve jelent meg. Az alpári magas partra ekkor épült az a földvár, amit ma már csak régészeti leletek igazolnak. Az alpári vár történelmi értékét növeli, hogy területén egymásra épült települések maradványai találhatók.

2. A bronzkori vár

Az alpári földvár a bronzkor közepén, Kr. e. 1700 tájékán épült. A Vatya-kultúra népe építette és lakta. A vár természetes védelmét a Tisza és mocsarai, és a magaspartba ásott árok biztosította. A kitermelt földből 4-5 méter magas sáncot raktak. Erre később fa erődítményt építettek, amit kihegyezett cölöpökkel tettek biztonságosabbá.

3. A középkori vár

A lakatlanná vált bronzkori telepen egészen az avarok megjelenéséig emberi életnek nem maradt nyoma. A várdombon a VII. század első felében rangos avar család temetkezett. Anonymus szerint Árpád vezér itt vívta csatáján Az akkor a várat birtokló Zalán bolgár vezér ellen. A XII. században a várat ölelő sáncot felújították, a várvédő cölöpsort újjáépítették. Védelmi szerepét a tatárjárás idejére elvesztette, évszázadokon keresztül lakóhelyként használták.

4. Élet a bronzkorban

A földvár bronzkori lakói a halászat, a vadászat és a gyűjtögetés mellett földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Tönkölybúzát, árpát, lencsét, ledneket és borsót termesztettek. A leletekből kiderült, hogy főleg szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést tartottak. Vadászzsákmányukban gyakori volt az őstulok, a gímszarvas, de sok halmaradványt is találtak.

5. A bronzkori település

A földvár bronzkori lakóinak házai a sánc belső ívéhez igazodó cölöpvázas, agyagfalú építmények voltak. Fűtésre, ételkészítésre kemencék és katlantűzhelyek szolgáltak. A bronzkor kései szakaszaiban már több helységből álló, ácsolt, gerendákból összeállított boronaházak is előkerültek. A földbe mélyített, kerek gödörházak csak menedékhelyek voltak. A Várdomb környékén néhány lakóház és az állattartás építményei: csűrök, istállók, karámok lehettek.

6. Az Alpári-rét madárvilága

Nagy kócsag (Egretta alba) Látható: egész évben, költ: március közepétől-július közepéig. FV
Kis kócsag (Egretta garzetta) Látható: március utolsó harmadától- szeptember első harmadáig, költ: május elejétől-augusztus közepéig. FV
Szürke gém (Ardea cinerea) Látható: egész évben, költ: március közepétől-július közepéig. V
Vörös gém (Ardea purpurea) Látható: április elejétől-október közepéig, költ: április közepétől-július közepéig. FV
Bakcsó (Nycticorax nycticorax) Látható: március közepétől-október első harmadáig, költ: Április közepétől-július közepéig. FV
Törpegém (Ixobrychus minutus) Látható: április utolsó harmada-október első harmadáig, költ: május közepétől-július közepéig. FV
Üstökösgém (Ardeola ralloides) Látható: április utolsó harmada-szeptember első harmad, költ: május utolsó harmada-július közepéig. FV
Bölömbika (Botaurus stellaris) Látható: március-október, költési idő: április közepétől-június végéig. FV
Kárókatona (Phalacrocorax carbo) Látható: februártól november végéig, költ: április elejétől július végéig. V
Kis kárókatona (Phalacrocorax pigmaeus) Látható: március végétől- november első harmadáig, költ május elejétől-július első harmadáig. FV
Cigányréce (Aythya nyroca) Látható: március elejétől-november első harmadáig. FV
Jégmadár (Alcedo atthis) Látható: egész évben, költés: április utolsó harmadától- július végéig. V
Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) Látható: március elejétől- november végéig, költ: április utolsó harmadától- november végéig. V
Kendermagos réce (Anas strepera) Látható: március elejétől-november első harmada, költ:május. V
Kanalasgém (Platalea leucorodia) Látható: március elejétől-november első harmada, költ: március vége-április. FV
Fekete gólya (Ciconia nigra) Látható: április elejétől-október első harmadáig, költ: áprolis utolsó harmadától- július első harmadáig. FV
Barna rétihéja (Circus aeruginosus) Látható: márciustól-októberig, költési idő: április-július. V

 

KONTYVIRÁG TANÖSVÉNY

A tanösvény a Tőserdei Holt-Tisza (Szikra) hídjától indul. A sárga félkörrel jelzett, hurokszerű útvonal a holtág és az ártéri erdő felfedezésére alkalmas. A tanösvény útvonala nagyobb árvizek idején nem látogatható.

Hossza: 3500 méter
Nyelve: magyar
Az útvonal jelzése: sárga félkör
Bejárható: egész évben
Megközelítés: A Lakitelek-tőserdei üdülőtelep Kecskemétről a 44. számú főúton és vasúton is elérhető. A tanösvény a tőserdei híd mellett indul.

ÁLLOMÁSOK:

1. Szikra és az Alpári rét

A Lakitelek és Tiszaalpár között fekszik a Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb, 1038 hektáros területrésze. A szikrai és a lakiteleki holtág az 1850-es években alakult ki a folyó egy-egy kanyarulatának leválasztásával, a Dög-Tisza viszont korábban, természetes módon fűződött le a folyóról.

A holtágrendszerek természetvédelmi értékét gazdag hínárnövényzetük, változatos halfaunájuk és a fajgazdag ártéri erdőtársulások adják. A Tőserdő énekesmadár állománya az Alföldön kiemelkedőnek számít.

A védett terület nyugati irányban az Alpári-rétben öblösödik ki, melyet áradások idején magas víz borít. A tiszaalpári Templomdombról a madarak zavarása nélkül csodálhatjuk meg a rét kora tavasztól késő őszig nyüzsgő madárvilágát. Tiszaalpárt 1075-ben I. Géza oklevele már említi Olper néven. Anonymus Gestája szerint az Alpári síkon futamították meg honfoglaló őseink Zalán fejedelem bolgár-görög csapatait 895-ben. A falu északkeleti részén emelkedő löszdombok egyike egy bronzkori földvár helye, míg a másikon a római katolikus templom található. A templom szomszédságában egy rekonstruált Árpád-kori település lakó- és gazdasági épületei láthatók.

A terület a jelzett turistautakon és tanösvényeken járható be.

2. A Szikra és az Alpári-rét vizes élőhelyeinak madárvilága

Szikra és az Alpári-rét változatos víztereiben (nyílt vizek, mocsarak, mocsárrétek, magassásosok, bokorfüzesek) sok vízimadár megtalálja az életfeltételeit. Az alpári Nagy-tó gémtelepén a hazánkban előforduló gémfajok többsége előfordul, a fokozottan védett cigányréce és a kis kárókatona is rendszeresen költ a tavon. Minden évben 1-2 rétisas pár is nevel fiókát és egyéb ritka ragadozómadarak, mint a feketesas és a vándorsólyom kerülhet a szemünk elé.  A nagyon rejtőzködő és ritka fekete gólya nyár végén, ősz elején csapatosan pihen meg és táplálkozik a térségben.

3. Tájátalakítás a Tisza mentén

A Tisza és mellékfolyóinak vízrendszere egykor úgy hálózta be az Alföldet és látta el minden zegét-zugát vízzel, mint ahogyan az erek szállítják az oxigént a sejtekhez. A vízhálózatnak köszönhetően az árvizek szintje meg sem közelítette a mai szinteket.  A középkor embere a folyó mentén fokgazdálkodást folytatott. Kis csatornák, ún. fokok segítségével terelték a víz útját; áradáskor az ártér mélyebb részeibe, apadáskor vissza a mederbe. Ennek a köszönhetően lehetővé vált az ártér sokszínű gazdasági hasznosítása. A halászat, az állattartás, gyümölcstermesztés, vadászat, nád-, vessző-, gyékénygyűjtés és megmunkálás voltak a fokgazdálkodás fő elemei. Ez a virágzó gazdálkodási rendszer a XIII-XV. század folyamán pusztulásnak indult, a fokok eltömődtek, megkezdődött az elmocsarasodás, mely a 19. századi folyószabályozáshoz vezetett. A folyó medrét a kanyarulatok átvágásával lerövidítették, így az egykori vizes élőhelyek, tavak, mocsarak, mocsárrétek, ártéri erdők jelentős része eltűnt, s helyüket szántóföldek, erdészeti ültetvények vették át. 

4. A Sulymos-tó és a Baromjárás

A Sulymos tó sekély vizű, nyár végére többnyire kiszárad. Nevét a sulyomról kapta, amely már nem él a tóban, de az Alpári és a Szikrai holtágban megfigyelhetjük felszínen úszó levélrózsáit. Gesztenye ízű termését egykor piacokon árulták, s megfőzve fogyasztották.

 A tó előtt elterülő, vízjárta rét neve Baromjárás, ami utal arra, hogy régen legelőként használták a közeli Alpár lakói. A növendék marhákból álló gulya tavasztól az őszi behajtásig tartózkodott itt. Az 1970-es évektől azonban erősen visszaszorult a legelő állattartás, ami a rétek természetességi állapotát nagymértékben rontotta. A kezeletlen gyepeken egy Észak-Amerikából betelepített cserje, a gyalogakác vette át az uralmat, s áthatolhatatlan bozótot alkotott. 2003-ban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága felelevenítette a hagyományos, magyar szürke szarvasmarhával történő legeltetést a Baromjárásban, azóta védett növényfajok jelentek meg itt újra, mint például a mocsári kosbor és a tiszaparti margitvirág.

5. Tiszamenti erdőtársulások

A folyópartokat kísérő ligeterdőket időnként hosszabb-rövidebb ideig elöntés éri. A 19. századi folyószabályozások és ármentesítések után az árterek mélyebb részeit jellemző puhafás (fűz-nyár) és a magasabb térszintek keményfás (tölgy-szil-kőris) ligetei a pangóvizes területeket elfoglaló láperdőkkel együtt mára csaknem eltűntek. A megmaradt erdők az árvizek elmaradása miatt jelentősen átalakultak. Fennmaradásukra a legnagyobb veszélyt a távoli tájakról betelepített és ellenőrizhetetlenül terjedő fásszárú özöngyomok (amerikai kőris, zöldjuhar, gyalogakác) jelentik, melyek kiszorítják az őshonos fajokat. A maradék galériaerdők megtartása fontos természetvédelmi feladat.

6. Ahol látni a fától az erdőt...

Egy mesterségesen, többnyire gazdasági céllal létrehozott faültetvény és egy természetes erdő nagyon sok mindenben különbözik egymástól.  Egy faültetvényben az egy-két fajhoz tartozó, egykorú fák rendezett sorokban állnak, aljnövényzetük nagyon gyér. A természetes erdő sokkal tagoltabb. A kis csemetétől a matuzsálemekig mindenféle korú és sokféle fa megtalálható. A földön kidőlt fák hevernek, a cserje- és gyepszintje is változatos. Egy természetes erdőben is csak néhány állományalkotó faj van, de sok-sok egyéb faj színesíti. Rengeteg különböző élőlény nyomára bukkanhatunk, míg egy ültetvényben mindig ugyanaz a néhány állatfaj kerül szemünk elé. Természetvédelmi szempontból a természetes erdők gazdag élőlény-együttesükkel nagy értéket képviselnek, erre példa a Tőserdő is.

7. Holtfa

A gazdasági erdőkben a pusztulófélben levő, beteg fákat eltávolítják, de a természetes erdőkben az odvas, korhadó fák nélkülözhetetlenek. Rengeteg élőlény ? főleg gomba és ízeltlábú - él a holt faanyagon, más fajok búvó- vagy telelőhelyként használják az elpusztult fákat. Számos rovar számára bölcső a holtfa, melyben lárvái fejlődnek. Erdőlakó madaraink 35%-a odúlakó, és számos emlős is faüregekben él. Odút pedig a harkályok is csak a korhadó fákba képesek vájni.

8. Akik visszaéltek a vendégszeretettel

Özönfajoknak tekintjük azokat távoli tájakról származó növény- és állatfajokat, amelyek az emberi kultúrából kiszabadulva tömegesen elterjednek, és kiszorítják az őshonos fajokat. Ezt hatékonyabb növekedésüknek, szaporaságuknak köszönhetik és annak, hogy természetes ellenségeik nálunk nincsenek.

A Tőserdőben a zöld juhar és az amerikai kőris okozza a legnagyobb problémát. Az amerikai kontinensről származó vadszőlőfajok térnyerése folytán az őshonos ligeti szőlő eltűnt. A szintén amerikai gyalogakác már a 20. század eleje óta él nálunk, gondot azonban csak néhány évtizede jelent. Az özöngyomok féken tartása, visszaszorítása a természetvédelem számára az egyik legnagyobb kihívást jelenti. A fertőzött területeken a mechanikai vagy vegyszeres irtás után a kaszálás, a legeltetés a megfelelő erdőápolás segít a természetes állapotok visszaállításában.

 

A Kontyvirág tanösvény térképe (a már lecserélt tájékoztató táblák anyagával) letölthető INNEN.

Cím: Kontyvirág Erdei Iskola,

Lakitelek-Tőserdő, Szikra 65/a

Levelezési cím: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19. 

telefon: Bártol Réka +36-30-475-9655
e-mail:  info@kontyvirag.hu